Az izomgyengeség oka sokszor nehezen azonosítható. Ha a valódi izomgyengeséget elkülönítettük a fáradtságérzéstől és a fájdalommal összefüggő motoros zavaroktól, neurológiai, reumatológiai, endokrin, genetikai és fertőzéses kórképek, gyógyszer- vagy toxinhatással összefüggő okok jönnek szóba. Időskori tünetegyüttes az esendőség és a harántcsíkolt izmok megfogyatkozása. 

A szkizofrénia szerteágazó – a kutatásban, az oktatásban, illetve a beteg­ellátásban releváns – betegségkoncepcióinak áttekintésére vállalkozik a cikk, beleértve a kraepelini, a bleuleri, a neurobiokémiai és az evolúciós megközelítéseket. A hipotézisek igazi szellemi kihívást jelentenek, jóllehet egyik sem magyarázza meg minden oldalról a szkizofréniát.

A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy a pszichoaktív szerek rendszerint „oszteoaktívak” is. Mind a stimuláns típusú drogok, mind a depresszáns típusúak csökkentik a csonttömeget és rontják a csontminőséget tartós, rendszeres használat során.

A szimpózium sajnálatosan aktuális, ugyanakkor nem könnyen befolyásolható problémakörrel foglalkozik: a serdülőkori szerhasználattal és a gyermekkori kövérséggel.